A normálisabb uszodákban (azaz azokban, amelyeket úszás céljára terveztek) sávokat húznak ki. Ha nincsenek sávok, akkor a hátúszásra semmi esély.
A nemwellneses-nemlubickolós medencékben néha még táblákkal is jelölik azokat a sávokat, ahol a gyorsabb és ahova a fontolva haladó úszókat várják. Hihetetlenül idegesítő, ha a gyorsak közé egy túlélésért küzdő vagy a lassabbak közé egy vízi mentő kerül. Ahova én járok, oda csak bérlettel lehet menni, és összeszokottabb a társaság. A négy sávból az első az edzővel ténykedőké, a második a vízimentőké, a harmadik a viszonylag gyorsaké, a negyedik a kényelmesen menőké. Erre semmilyen tábla sincs, mégis így alakult. Ha sebesség hasonló, akkor sokkal többen tudnak egymás zavarása nélkül kevés előzéssel haladni.
Ha egy sávban két ember van, akkor meg lehet felezni a sávot (ezt akár meg is lehet beszélni), ha többen vagyunk, akkor az óramutató járásával ellentétesen szokás körözni. Van olyan uszoda, ahol ezt is kitáblázzák. Ha kettőnél többen vagyunk akkor a pillangózás és a hátúszás – szerintem – udvariatlanság, mert ekkor a többieknek a testi épségükért kell aggódni. Nem tudom, hogy ki találta ki a kétkezes hátúszást. Egyesek szerint ez állítólag jól lazít. De ha többen vagy egy sávban, akkor a többiek fejbeverésére is kiválóan alkalmas.
Csakúgy mint az utakon, a medencében is vannak barmok. Ha valaki előz, és szembe is jönnek, akkor nagyon idegesítő, ha a leelőzött ekkor kezd élethalál harcba. Mozgás közben sok hormon szabadul fel – nyilván ez ennek a következménye. Forduláskor is alkalom nyílik az előzésre többen ekkor is mindent megtesznek, hogy “tartsák a tempót”. Ilyenkor legjobb ha kihagyunk egy ütemet. Nem leszünk érezhetően lassabbak, de simábban elférünk egymás mellett.
Nem nagyon tudok olyan helyet, ahol nem kellene osztozni. Ha sok pénzünk van, bérelhetünk sávot vagy mehetünk drágább helyre (Római teniszakadémia) ahol a környékbeli sokkal olcsóbb lehetőségek miatt sűrűn lehet találni olyan időpontot, amikor nincs más a sávunkban.
